|
||||||||||||
Kitérõ: Evolúciós
konfliktusok
Ez a rövid összegzés számos ponton kapcsolódik a kurzus anyagához, a szexuális szapordással kapcsolatos vizsgálatoknál sok esetben találkozhatunk a különbözõ szinten elõforduló evolúciós konfliktusokkal.
A konfliktusközpontú nézõpont (mely az ellenérdekelt felek egymásra hatásának eredményével magyaráz számos jelenséget) a társadalomtudományokban is régóta meghatározó (Marx: a társadalom, mint konfliktusok arénája). A biológiában a XIX sz. végétõl van jelen ez a nézõpont (Darvin: az egyes rendszerek alegységei nem feltétlenül a „közös jó” érdekében tevékenykednek), ma már a biológia számos területen meghatározó paradigma.
1. Konfliktusok egyedek között
A hímek és nõstények érdekei eltérõek, így a párzás és utódnevelés során a felek számos konfliktussal szembesülnek
Prezigotikus ivari konfliktus Párzás elõtt/párzáskor (partnerek között)
A szaporodásisiker-maximálás olyan folyamatokhoz vezethet, mely a versengõ nem sikeressége érdekében káros hatással van (nincs tekintettel) a másik nemre, csökkenheti annak fitnessét. Minél intenzívebb a párért való versengés, annál inkább valószínû, hogy a másik fél számára káros jellegek megjelennek. A "kárvallott" ivar kifejleszthet mechanizmusokat, mellyel csökkenti a káros hatást, mire a másik fél újra tehet ellenlépéseket, egyfajta evolúciós fegyverkezési versenyt generálva.
Poszt-zigotikus szexuális konfliktus
Párzás után, neveléskor (szülõk
között)
Párzás után, az utódnevelés során
is eltérõek lehetnek a felek érdekei. Optimális
hím stratégia: nem nevel, sok nõsténnyel való
párzás. A nõstény stratégiája:
párzani, hímet nevelésre bírni, lelépni
és új forrásokat keresni az utódok produkálásához.
A régi szemlélet szerint a nevelõ felek érdeke
a közös szaporodási siker maximalizálása,
harmónia és kooperáció van a felek közt.
A konfliktus-központú elmélet a felek egyedi (és
nem a közös) fitness-maximalizát hangsúlyozza. Ilyen
módon korábban maladaptívnak tekintett viselkedésformák
is megmagyarázhatók (pl. mindkét szülõ
dezertál, a fészekalj elpusztul).
Szülõ-utód konfliktus Neveléskor(szülõk
és utódok között)
A nevelés során érdekkülönbségekkel
találkozunk itt is. Az utód érdeke az, hogy a szülõ
MOST (az õ nevelése alatt) maximalizálja a nevelési
befektetését. A szülõk viszont elsõsorban
a szaporodási siker HOSSZÚ TÁVÚ maximalizálásra
törekszenek (ez pl. eredményezheti, hogy MOST kevesebbet, vagy
esetleg semennyit sem gondoz, ha a késõbbi reproduktív
események kifizetõdõbbek).
2. Konfliktusok genetikai elemek között
(Intragenomiális vagy genetikai konfliktusok)
Az ilyen konfliktusok az ún. önzõ genetikai elemek
(ÖGE, Östergen 1945) miatt jönnek létre. Ezek olyan
entitások, melyek nem a hordozójuk fitnessének növelésével
segítik saját terjedésüket, hanem saját
túlreprezentálásukkal, a velük egy sejtben lévõ,
de nem azonos kapcsoltságban örökítõdõ
többi gén rovására. Továbbadódásuk
csak saját maguk számára elõnyös, a gazda
más génjei szempontjából nem, vagyis ami az
egyik génnek elõnyös, az más kapcsoltságban
örökítodõ génnek lehet hátrányos,
így az egész egyed (sejt) számára is. Ahol több
kapcsoltsági csoport van egy rendszerben (lényegében
minden összetett genetikai rendszer ilyen), az potenciális terepe
az ilyen genetikai konfliktusoknak.
A genetikai konfliktus mindig egyeden belül zajlik, a konfliktusban
álló felek az pedig az ÖGE + kapcsolt gének vs.
a többi genetikai elem. Ilyen szituáció állhat
fent egy sejten belül elõforduló eltérõ
eredetû (és érdekû) genomok (nukleáris
vs. citoplazmatikus) között, vagy azonos genomban lévõ,
de eltérõ örökítõdésû
egységek között (pl. ivari kromoszómák vs.autoszómák).
Az ÖGE –k szelekciós nyomást gyakorolnak az ellenérdekelt
félre, hogy szupresszorokat fejlesszenek ki, ami evolúciós
fegyverkezési versenyhez vezet, változatos kimenetellel.
Az ÖGE-k túlreprezentációját biztosító mechanizmusok
Ezek nagyon változatosak, a sejt bármelyik szakaszában hathatnak
1. Prezigotikusan (a meióziskor,
vagyis az utódgenomok szegregációjakor):
ÖGE az alternatív allélokkal bíró gemétákat
gátolja, saját frekvenciáját növelve ezzel.
Preziogotikus szegregáció-torzítók
(meiotikus sodródást okozó gének)
Erõs fitness-csökkentõ hatásuk lehet (fertilitás
nagyban csökkenhet)
a. Meióziskor ÖGE-t nem tartalmazó gaméták eliminálódnak
b. Meióziskor ÖGE nagyobb eséllyel jut a gamétákba, mint 50%
2. Posztzigotikusan
a. Anyai hatású szegregáció-torzitók
Homozigóta nostény ÖGE-t nem tartalmazó
utódai eliminálódnak
b. Anyai és apai gének konfliktusa
(szülõ-utód konfliktus)
Fejlõdõ zigótában lévõ apai gén
érdeke: a nõstény erõforrásainak lehetõ
legnagyobb mértékû kihasználása. Anyai
gén érdeke: forráskihasználás csökkentése
a késõbbi reprodukciós események érdekében.
Ilyen szituáció a genomi imprinting is, amikor
a gének expressziója változhat attól függõen,
hogy anyai vagy apai örökítõdésûek,
máshogy befolyásolva a zigótát. Egérben
az IGF (inzulin-like growth factor) esetében pl. a hímtõl
örökített gének növelik a forráskihasználást
(növekedést), anyai gének szupresszálják
ezeket a géneket.
Minden rendszer potenciális konfliktusforrás, ahol uniparentalitás van (biz. gének nagyobb eséllyel örökítõdnek egyik nem által, pl citoplazmatikus organellumokban). Ha ÖGE uniparentális örökítodésû, a szegregáció-torzítók ivararány-torzítókká válnak. Itt az ÖGE érdeke a saját ivar (amiben tovább tud örökítõdni) túlreprezentálása. Ez persze konfliktust okoz az 1:1 ivararányt preferáló nukleáris génekkel. A mechanizmus itt is változatos, az ivararány-torzító lehet ivari kromoszómához kötött vagy citoplazmatikus organellumgén.
a. Citoplazmatikus feminizálók
Anyai örökítésû ÖGE a hím zigótát
feminizálja
b. Citoplazmatikus hímölõk
Anyai örökítésû ÖGE a hím zigótát
elpusztítja (számára zsákutca)
c. Citoplazmatikus hímsterilizálók
(hermafrodita növényeknél)
ÖGE-t tartalmazó egyed csak petesejtet tud termelni (hím
pollen nem örökíti ÖGE-t)
SR torzítás nélküli is lehetséges a túlreprezentálás:
d. Citoplazmatikus inkompatibilitás
Anyai örökítésû ÖGE a számára
„zsákutca” (abban nem örökítõdik)
hímet elpusztítja v. sterilizálja
e. Konjugációs hímölõk
(csillósoknál)
ÖGE-t nem tartalmazó egyed ÖGE egyeddel konjugálva
géncsere után elpusztul
Az összes mechanizmus ÖGE gyakoriságát
növeli valamilyen módon. Ezzel az ÖGE –k szelekciós
nyomást gyakorolnak az ellenérdekelt félre, hogy szupresszorokat
fejlesszenek ki. Evolúciós fegyverkezési verseny, változatos
kimenetellel. Gyenge hatású ÖGE esetében az ÖGE-szupresszor
rendszer általában egyensúlyba kerül. Erõs
hatású ÖGE esetén a szupresszor is lehet erõs
hatású (fitness-csökkentõ), ami másodlagos
konfliktusokat (és további szupresszorokat) generálhat,
stb.
A genetikai konfliktusokat fontos evolúciós hajtóerõnek
gondolják, és szinte minden nagyobb evolúciós
lépésben feltételezik a szerepüket (ivaros szaporodás
kialakulása és fenntartása, iverdeterminációs
rendszerek, genomméret evolúciója, rekombináció,
meiózis, anizogámia, fajképzõdés, diploidia
stb), ezek közül néhányról az egyes fejezetekben
részletesebben olvashatsz.
|
||||||||||||